2012. szeptember 26., szerda

Fácánok napja 2. rész



Délután annyira megszépült az idő, hogy újra kimentem a reggeli helyszínre. Nem is tudom, hogy mire számítottam. Csak levegőzni akartam egyet.
Egy hosszú szántás mellet visz el az út, amíg kiérek és a másik oldalon nádas van. Ezen cigánycsuk szokott lenni. Kíváncsi madarak, de tartani kell a távolságot, hogy le tudjam fényképezni őket.


Továbbhaladva az úton elérek jobbkéz felől egy kukoricást. Valami zörejt hallok, meg rémült kiáltást. Egy őz kergetett ki egy pár fácánt. A fácán annyira meg volt illetődve, hogy egyenest szembe szaladt a autómnak :D


Kiérve a rétre megcéloztam a szemközti vadászlest. Olyan 400m-re lehetek tőle. Közben figyelek és a rét szélén, a kukoricás mellett haladok el. Nem egyszer találkoztam itt őzzel, mert a rét szélén fás, bozótos a terület és gyakran hűsöltek itt a nagy melegben az állatok. Mivel a vadász szezon itt is megkezdődött, egyre kevesebb őzzel találkozok. A madarak is elköltöztek, nem marad csak a növény, és a táj, mint portré alany. Azért még találkoztam egy zöld küllővel vagy hívhatjuk zöld harkálynak is.

 
 
Nagylátószöggel ilyen a táj.

A mellettem levő fa csúcsában ismét fakopács kopácsol. Teszek egy kört, van még olyan terület, ahol nem jártam. Jó letenni néha a telét és átváltani nagylátóra. A nap kezd lemenni, ilyenkor nagyon szép aranyba öltözteti a területet.
 
Visszafelé boglárka lepkékbe botlottam. Nem volt nehéz észrevennem őket.

A réten keresztül ballagtam vissza az autómhoz. Élveztem a szemben lebukó napot, ahogy sugarai játszanak a növényeken. Kutatva az ideális növényt hirtelen egy mezei nyúl sprintelt el. Úgy látszik megzavartam a sziesztáját.

 
 Jó lett volna, ha időben észlelem a nyulat és úgy lefotózni, ahogy elrohan a lenyugvó nap előtt, látszódva a sziluettje. De minden nem jöhet össze :) Változatosság kedvéért hazafelé újabb fácánokkal találkoztam. Velük kezdtem, velük fejezem be.

Bónuszként egy nyúl mosolyogtatott még meg. Meglátom az út közepén gubbasztani és minden indíttatás nélkül velem szembe kezd rohanni. A kis lüke elég közel jött mire megértette a szituációt és elrohant a bozótosba.

 

Úgy gondolom, sokat adott a Gógány Láprét nekem. Mindig meglep, mert mindig mást tudok fényképezni.
Ui.: Köszi Robi a segítséget!

2012. szeptember 24., hétfő

Fácánok napja 1. rész



Ma meglátogattam a Gógány Láprétet, kétszer is. A hó eleje óta nem voltam ott és már kíváncsi voltam, hogy mi változott azóta. Reggel ott kezdtem a napom. Lencsevégre először egy pár fácán akadt.


Nem is csoda, mert a közelben működött egy fácán telep. A vadász szezonra neveltek fel több mint 1000 darab fácánt. És már elengedték őket. Ezért ez a csoportosulás.
A nagy fácánhajtásban alig vettem észre a tengelicet.


De vissza a fácánokhoz. Olyan közel nem engedtek annak ellenére, hogy emberek nevelték őket. Gondoltam már megszokták az emberi jelenlétet. Szépen elballagtak előlem vissza-visszatekintgetve, hogy ott vagyok-e még. A fácánetető az ő otthonuk.



Hazafelé egy fa csúcsán ülő fakopács, egy juh nyáj és seregélyek voltak számomra fényképezni valók.



2012. szeptember 22., szombat

A bika


Ismét eljött a hétvége, ismét kimentünk a Robival a helyi erdőbe. A szokásos helyen leparkoltuk az autót. Nem terveztünk hosszabb gyaloglást, csak pár száz métert a leparkolás helyétől. Többször bebizonyosodott, hogy ez az út forgalmas vad szempontjából, így nem kell messzire sétálnunk. Mivel nemsokára kezdődik hivatalosan a barcogás, fülünket még jobban kinyitottuk és titkon reméltük, hogy már ma meghallunk barcogni egy bikát. Az idő is nagyon jó lehűlt, kb. 4-5°C volt.
Nem indultunk még sehová, de már meghallottunk egy bikát, amint az agancsát a fához ütögeti tőlünk kb. 30m-re. A vele levő tehén kijött az útra, majd visszatért a bozótosba és eltűnt a bikával együtt. Ej, pedig, hogy vártunk egy bikára… Bár a fények miatt nehézkes lett volna lefotózni. Robi egy másik bikára lett figyelmes, amely egyik tagból a másikba váltott át. Én nem láttam – 1-2 másodperc lehetett – mert nem egy irányba néztünk.
Elindultunk az út mentén és nemsokára kettő dám tehén jött ki elénk. Mivel elég messze voltunk tőlük, közelebb lopóztunk, de elértük azt a távolságot, amely már túl közelnek bizonyult. Elszaladtak.



Egy másik félreeső útra esett Robi választása. A meglévő tapasztalatom mondatta velem, hogy ne menjünk arra, mert unalmas, nem fogunk semmit látni. Erre csak annyit mondott, hogy ami egyik nap unalmas, lehet a másikon nem az. És itt jön elő a sok éves tapasztalat, rutin. Nem haladtunk 50 métert, de előttünk legelt a dám bika, amelyet keresztbe futni látott Robi az úton.




A mai találatunk megvolt. Elégedettek voltunk, de az idő még csak 7:30. A hátralévő időben kikericset fényképeztünk és kifigyeltünk egy helyet, amely alkalmas lehet a barcogás fényképezésére.


Érdekes volt látni a fűszálon megcsillanó harmatot is.

Technikai részről kissé módosítottam a beállításaimat. A telekonvertert nem raktam fel, a rekeszt 5.6-on rögzítettem, ISO mehet 1600-ig. Valamint egy újabb képbeállítással kísérletezek. Teljesen fakóvá – angolul flat-té – teszem a képet készítéskor. Így az utómunkára nagyobb hangsúly kerül és talán jobban fel sikerül dolgozni a képet. Ez egyébként a videózásból ismeretes jobban, ahol direkt így készítik a felvételt és könnyebben alkalmazható rajta egy másik kinézet (pl. moziszerű, stb.).
Részletes beállításaim: képélesség: 0, kontraszt: -4, telítettség: -2, színtónus: 1.
 
..................................
Úgy gondolom, hogy nem fogok sokat kísérletezni ezekkel a beállításokkal, mert a képek utómunkaláta során nem tudom reprodukálni a valós dinamikai tartományt, nem sikerül úgy feljavítani a képeket, hogy megközelítse és túlszárnyalja a fényképezőgéppel korábban készített felvételeimet.