Fácánok napja 2. rész

Délután annyira megszépült az idő, hogy újra kimentem a reggeli helyszínre. Nem is tudom, hogy mire számítottam. Csak levegőzni akartam egyet.
Egy hosszú szántás mellet visz el az út, amíg kiérek és a másik oldalon nádas van. Ezen cigánycsuk szokott lenni. Kíváncsi madarak, de tartani kell a távolságot, hogy le tudjam fényképezni őket.

Továbbhaladva az úton elérek jobbkéz felől egy kukoricást. Valami zörejt hallok, meg rémült kiáltást. Egy őz kergetett ki egy pár fácánt. A fácán annyira meg volt illetődve, hogy egyenest szembe szaladt a autómnak :D

Kiérve a rétre megcéloztam a szemközti vadászlest. Olyan 400m-re lehetek tőle. Közben figyelek és a rét szélén, a kukoricás mellett haladok el. Nem egyszer találkoztam itt őzzel, mert a rét szélén fás, bozótos a terület és gyakran hűsöltek itt a nagy melegben az állatok. Mivel a vadász szezon itt is megkezdődött, egyre kevesebb őzzel találkozok. A madarak is elköltöztek, nem marad csak a növény, és a táj, mint portré alany. Azért még találkoztam egy zöld küllővel vagy hívhatjuk zöld harkálynak is.

 

 

Nagylátószöggel ilyen a táj.

A mellettem levő fa csúcsában ismét fakopács kopácsol. Teszek egy kört, van még olyan terület, ahol nem jártam. Jó letenni néha a telét és átváltani nagylátóra. A nap kezd lemenni, ilyenkor nagyon szép aranyba öltözteti a területet.

 

Visszafelé boglárka lepkékbe botlottam. Nem volt nehéz észrevennem őket.

A réten keresztül ballagtam vissza az autómhoz. Élveztem a szemben lebukó napot, ahogy sugarai játszanak a növényeken. Kutatva az ideális növényt hirtelen egy mezei nyúl sprintelt el. Úgy látszik megzavartam a sziesztáját.

 

 Jó lett volna, ha időben észlelem a nyulat és úgy lefotózni, ahogy elrohan a lenyugvó nap előtt, látszódva a sziluettje. De minden nem jöhet össze :) Változatosság kedvéért hazafelé újabb fácánokkal találkoztam. Velük kezdtem, velük fejezem be.

Bónuszként egy nyúl mosolyogtatott még meg. Meglátom az út közepén gubbasztani és minden indíttatás nélkül velem szembe kezd rohanni. A kis lüke elég közel jött mire megértette a szituációt és elrohant a bozótosba.

 

Úgy gondolom, sokat adott a Gógány Láprét nekem. Mindig meglep, mert mindig mást tudok fényképezni.
Ui.: Köszi Robi a segítséget!