Tegnap délután kimentem a Gógányba. Azt terveztem, hogy öreg elhagyatott tanyát fogok fényképezni. Fekete-fehér vagy szépia módban drámai hatást lehet elérni. Vittem az állványomat is, de természetesen a tele sem maradhatott otthon. Mielőtt elérnénk a láprétet, van keresztben egy földút. Még látszódnak a napokkal ezelőtti nagy eső nyomai. Úgy kellett szlalomozni az autóval, hogy ki tudjam kerülni a vízzel borított részeket.
Tulajdonképpen egy vadászles áll nem messze, azt néztem meg.
Szitakötőn és lepkén kívül más érdekes nem volt. Hanem megfordulva az úton
egy karvaly fürdőzött a nagy tócsában.
A tele a gépemen maradt, azzal fotóztam tájat és egy
vasmadarat is.
A múltkor félbe hagyott utat most befejeztem. Balkéz felől
bozótos egy lessel, jobb kezemnek egy tisztás fekszik. Nem számítva semmire a
szokásos zajjal közlekedtem. De a lesben megláttam egy őzet. Nem hallott meg,
míg oda nem értem. Egy pillanatig meredten bámultuk egymást, mihelyst emeltem a
kezem, hogy fényképezzek, már el is szaladt a bozótosba. Megkerültem a tagot és
a múltkori helyi bandába botlottam.
És amiért jöttem, hogy öreg elhagyatott tanyát fényképezzek.
Nem fokoztam a hangulatot fekete-fehér képpel. Még keresem az ideális helyszínt.
Pár kép még, ami megragadta a fantáziámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése