Augusztus végén készítettünk édesapámmal egy madáretetőt a
hobbikertünkben. Azt gondoltam, hogy több időbe fog kerülni, míg felfedezik a
madarak. Félő volt, hogy a kertben tanyázó macskák miatt nem fogják
megkedvelni, de szerencsémre másképp történt. Most dióval és napraforgó maggal
etetjük őket. Az etetőt bizonyos szempontok szerint raktuk arra a helyre, ahol
van. A nap egész nap éri, csak egy diófa vet rá árnyékot néhány órán át.
Mögötte kisebb fás terület és úgynevezett beszálló ágat is meghagytunk, hogy a
madarak arról szálljanak az etetőre. Az etető hulladék anyagból készült,
kb. fél óra alatt összeállítottuk. Egy itató is került alá régi tepsiből. Én
egy majdnem szemközti kis helyiségben vagyok, amelynek sarkából, kb. 6 méterről
fényképezem a madarakat.
Az idő kezd hűlni, egyre kevesebb táplálékot találnak az állatok. Ma délután
kimentem a kertbe, hogy próbafényképeket készítsek egy későbbi téli alkalomra,
amikor már tényleg az etetőre szorulnak a madarak. Egyelőre a széncinegék látogatják.
 |
| A beszálló ágon |
 |
| Van-e itt dió? |
 |
| Van ám! |
 |
| Madáretető |
 |
| Gyengén sütött a nap |
A kintlét alatt világos
lett, hogy az etetőt el kell fordítani valamelyik irányba, mert most átlósan
van felém és csak akkor tudok képet készíteni, ha a madár az etető szélén van.
Ha berepül az etetőbe élelemért, az átlósan elhelyezkedő tartófák eltakarják a
madarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése