2013. január 10., csütörtök

Évkezdés



Elfogytak a bejglik, a szekrény tetejéről az alkoholos üvegek egy része is, a kilók pedig gyarapodtak. Az új év elkezdődött. A fotózás terén is új év kezdődött, úgy látszik. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a tavalyi forgalmas útszakasz nem olyan ígéretes, mint ősszel. Nagyon kevés vad vált át rajta. Harmadik alkalommal ültem ki a kereszteződéshez nem messze az útszakasz közelében és vártam. Vártam és vártam, de hiába. Ma egy órát töltöttem ott egy helyben a hóban eredménytelenül. Pedig készültem, mert a bélelt nadrág tetejére egy fehér vászonnadrágot húztam és a hóálca poncsó is felkerült rám, amit ilyen hóeséses időhöz vettem. Már az autóm mellett voltam és tettem el a széket, amikor egy terepjáró tűnt fel. Kiderült vadászok voltak. Pár szót beszéltünk és elhajtottak. Most mi legyen? Egy gondolatom maradt még, hogy kimegyek a közeli vadászleshez. Ez a les kevésbé forgalmas a vadászok szempontjából, biztos nem fogok ott senkit megzavarni. Pár métert haladtam a kívánt irányban és szembe jött velem egy dám tehén. Még csak időm sem volt az út széléhez menni, így az út közepén leguggoltam. Ez egyben jó alkalom is volt arra, hogy a magamon levő hóálcát leteszteljem.



A tehén bizonyára látott valamit az út közepén, de nem zavarta annyira, hogy elfusson. Ennek nagyon örültem. Három képenként készítettem a sorozatokat. Miután átváltott a másik tagba, meg sem tudtam mozdulni, mert feltűnt az őt követő bika.





Ő szintén meglátott, viszont ő sem jött izgalomba. Nem eredt futásnak, megvolt a klasszikus út közepén levő pózolás is. Mikor eltűnt a sűrűben, felálltam, hogy kinyújtóztassam a lábaim. Nem tudok sokáig guggolva lenni. De nem kellett volna, mert egy borjú jött utánuk. Álltam egy pillanatig és hirtelen visszaguggoltam még mindig az út közepén. Őt már nem tudtam becsapni. Idegesen forgolódott kicsit és továbbállt az ellenkező irányba, ahonnan jött.



Sebaj, azért a leshez még elmegyek. Ügyet sem vetve a hó ropogására ballagtam tovább, amikor a fák között lábakat véltem felfedezni. Rögtön leereszkedtem, de most fél térdelő állásba, fókuszáltam és vártam a lábnak a gazdáját. Meglepetésemre az előző bika jött vissza.




Kb. 20 méterrel lehettem közelebb. Határozottan figyelt a bika, tudta, hogy valami nincs rendben ott az úton. Egy kicsivel idegesebb volt, ezt észrevettem. Majd kis idő múlva a borjú után ment. Vártam még pár percet, hátha feltűnik a tehén is. Nem jött. Óvatosan, lépésről- lépésre kezdtem a les felé venni az irányt. A mai napi akció számomra meg volt.
A leshez nem mentem be, mert egy szűk ösvény vezet be hozzá és az ösvényt övező bokrokról, fákról a levél mind lehullott a talajra. A megfagyott levélre lépve pedig hangosabb a hónál is. Ezért körbe kezdtem kerülni a lest a szóróhoz vezető úton addig, míg rá nem látok, hogy van-e ott valami. Volt. Egy őzbak, amely új agancsot kezd éppen növeszteni. A kirakott eleséget lakmározta jóízűen.



Nagyon örültem, hogy ennyi idő után végre lett alkalmam vadat fényképezni és az álcaruha is ilyen jól vizsgázott. Remélem ez így is marad a későbbiekben.
-------------------------------
Tapasztalatom a 60D-vel: a korábban jelzett feléledési probléma eltűnt. Most már egy gombnyomásra feléled, de 1-2 tized másodperccel  akkor is lassabbnak tűnik, mint az 550D esetében. Egyébként teljesen mag vagyok vele elégedve.

4 megjegyzés:

  1. De jó kis történet,nagyon élvezetes lett a leírásod. Ezek szerint jól működött az álcaruhád, szépek a fotók. Üdv Miklós

    VálaszTörlés
  2. Köszi szépen az elismerő szavakat! Igen, az álcaruha remekül bevált.
    Üdv!

    VálaszTörlés
  3. Legalább most szerencséd volt, nem úgy mint a minap amikor kint voltunk. :)
    Nem egy kapitális bikát fotóztál, de a lényeg, hogy bika volt. :)

    VálaszTörlés
  4. Jaja, szerencse volt. Lehet, hogy a szórót keresték. A kis bika is bika :)

    VálaszTörlés