2013. február 19., kedd

Két felvonás



Ma ismét eltöltöttem jópár kellemes órát a lessátramban. Korán igyekeztem kimenni, lehetőleg még sötéttel. Persze nem sikerült, elreggelizem az időt. Annyi baj legyen, bízok a jó szerencsében. Kiérve az ölyvlesős helyre, felállítottam a sátrat és betöltöttem a farhátat a helyére. Annyi megjegyzésem van a helyhez, hogy tegnap egy 80x80cm-es részt kiástam egy ásónyomnyi mélységben. Ugyanis a lessátor csak 130cm magas és horgász székben ülve a fejem teteje súrolja a sátort. Gondoltam lesüllyesztve a széket elég lesz a magasság és a fejem már nem fog hozzáérni a sátorhoz. A magasság elég volt, de a 80x80cm nem, így a lábam egész idő alatt behajlítva volt. Úgy voltam vele, ha elgémberedik is, de kivárom az ölyvet. Szóval vártam. Mivel már voltam pár alkalommal kinn, megfigyeltem, hogy ½ 8 – 8 óra között megérkezik a madaram néhány szarka vagy varjú társaságában. Most síri csönd volt. Egy madár nem sok, annyi sem volt a ’megbeszélt’ időben. Gondolataimba merülve ¼ 9-kor belepillantottam a keresőbe és meglepődve látom, hogy az ölyv már az ágon lesi az alatta levő eleséget.

Bizonyára megláthatta az objektív enyhe mozgását és elszállt a közeli fára. Jó úton haladunk… Csak egy fél órát kellett várnom az újbóli érkezésre, de ezúttal a feldrótozott farháthoz szállt le. Itt annyira a húsra koncentrált, hogy abszolút nem zavarta már a fényképezés. Birkózott az egyensúlyával és a nagydarab farháttal. 20 perc alatt bevágta.






A következőt már a talajon ette meg. Illetve ette volna, ha nem jön közbe egy közelben lakó Suzukis. A madár elszállt, nekem pedig lett egy kis időm újratölteni a farhátat és megmozgatni a lábaimat, mert tudtam, hogy nem jön vissza egyhamar az ölyv. A reggeli előadás első felvonása lezajlott. A ’szünetben’ egy traktor szórakoztatott és egy kis énekes madár.


 



A szünet több mint 3 órán át tartott. Eközben megettem én is a hozott elemózsiát, ami elnyomott és kezdtem elszunnyadni. Egyszer csak valamire felkaptam a fejem, mintha hallottam volna valamit. Belenézve a keresőbe látom, hogy a feldrótozott farhát elmozdult. Kinéztem a sátor kémlelő nyílásain, de senkit sem láttam. A csendben ismét elszunnyadtam, majd ugyanúgy felkapom a fejem valamire és látom, hogy ismét elmozdult a feldrótozott eleség. Madár szintén sehol. Ez valami vicc? Kitámasztottam a szemhéjam, ujjamat az expo gombra tettem és vártam. Pár perc múlva megérkezett a méltóságos úr, elkezdődött a második felvonás, amely igen rövidnek bizonyult.  A szünetben a farhátat a közelebbi beszállóágra tettem, így biztosítva lehetőséget közeli fotóra. Szerencsémre bejött.


Ez a távolság már zavaró lehetett, a zárhang kihallatszódhatott a sátorból és pár kép után elrepült a madaram. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy közeli – hacsak pár – képet készíthettem róla.

2013. február 8., péntek

Egerész



Körülbelül három hete kezdtem kihordani a farhátat az ölyveknek. Telepítettem három beszálló ágat már és találtam egy közelebbi helyet, ahol mindig van 1-2 ölyv. Így készültem fel az ölyv fényképezésére. Tervbe vettem, hogy építek egy fix lest is, ahová csak be kell ülni és a reflexiós üvegen keresztül az expo gombot kell nyomogatni megörökítve a látottakat. A fix les egyelőre nem valósult meg annak ellenére, hogy vettem hozzá üveget. Helyette/mellé beszereztem egy mobil lessátrat és azt díszítettem fel gallyakkal, ágakkal, ami úgy néz ki, hogy működik.
A mai napon korán indultam feldrótozni az eleséget az ölyveknek, még sötétben terveztem felállítani a sátrat, hogy mire megérkezik az ölyv, már ne legyen mozgás, ami elriassza. A sötétből világos lett mire kiértem és az ölyv is ott volt. Gondoltam, ebből már nem lesz fényképezés. De ahogy elrepült, úgy vissza is tért egy fél órán belül. A sátorban várakoztam, mikor a keresőben megpillantottam életem első ölyvét ilyen közelről. Lent a földön keresett élelmet. Ezután felszállt a kisebbik ágra, párat pózolt és elszállt. El sem engedtem az exponáló gombot. Sajnos az idő nem volt annyira kegyes, reggel fél 8-kor nagyon kevés fény volt. Összesen kettő egerész ölyv látogatott meg, de az objektívem enyhe mozgatása arra késztette őket, hogy ne maradjanak sokáig a kamerám előtt. Sőt, még a kitett farhátat sem ették meg. Visszahúzódtak a környező fákra. A következő képeket tartottam érdemesnek, hogy megosszam.




A kintlétem alatt volt 2 óra ’szabad programom’, ugyanis fél 10 körül nagy lármával elhúztak az ölyvek és csak két óra múlva tértek vissza két varjú társaságában. A varjú egy nagyon kötekedő madár. Nem fél az ölyvtől és odáig merészkedtek, hogy célba vették az ölyvek eleségét. Bár nem szálltak le ténylegesen, de ütemesen köröztek felette párszor nagy károgások közepette. Az ölyvek nyugodtan ültek a fák ágain. Biztos lett volna parádé, ha a varjak elkezdik enni a farhátat. Az óra delet ütött és nekem sajnos el kellett mennem. Pedig már a nap is szépen kisütött és kibújva a sátorból a két ölyv ott várakozott. Csak idő kérdése volt, hogy a jó fényben rárepüljenek a farhátra. De nem baj, nemsokára újra megpróbálom. A következő célom az ölyvek akciófényképezése lesz.