Az utóbbi időben nem sok időm jut fényképezni, sőt, egy véletlen
baleset miatt néhány ujjam pihenőn van. Azért az élet megy tovább. Én is ezt
tettem, múlt hónapban gólyahír nézőben voltunk a lápréten. A láprét területén
van egy kisebb tó. Néha pecáznak rajta, néha madarak járnak oda inni. Így volt
ez akkor is, mikor kiérkeztünk. Egy szürke gémet sikerült elijeszteni.
Természetesen a fényképezőgép nem volt élesítve, csak mikor már elszállt a gém.
Sebaj, van gólyahír.
|
Hazafelé fogollyal találkoztunk. |
A következő pontosan két darab kép két eltérő helyen és
távolságban készült két rigóról.
A legutóbbi élményem, amely a bejegyzés címét is adta, egy
nagyobb lélegzetvételű séta. A vasárnapi szép idő kihívott a lakásból. Az
ujjaimnak egyelőre a kerékpározás, motorozás és autóvezetés nem egészen
fekszik, így maradt a mindig nálam levő lábbusz. Tervem az volt, hogy a mintegy
40km hosszú Kőrös-ér mentén gyalogoljak fel egészen a láprétig, majd a
réten áthaladva visszatérek az itatós lesemhez és onnan hazagyalogolok. Ezzel a
sétámmal olyan részén is voltam a Kőrös-érnek, amelyen még korábban nem.
Útközbeni képeimet láthatjátok itt.
|
A gát mögött kezdődik el a szép rész. |
|
Visszatekintve az első kanyar előtt. |
|
Kanyar itt... |
|
Kanyar ott... |
|
Repceföld a Kőrös-ér mentén |
|
Eddig követtem a Kőrös-eret, a láprét itt kezdődik. |
|
A réten egy csapat galambot láttam. |
|
Egész közel engedtek. Itt 140mm volt a gyutáv. |
|
Az itató környezete szépen kiződült. |