2015. október 31., szombat

Átépítés

Egy hirtelen jött ötlet és pár átdolgozott nap vonta magával ezt a blogbejegyzést. Egyik este eszembe jutott az elhanyagolt lesem. Az őszi szünetnek hála volt pár napom, hogy gondolkozzak és cselekedjek. Nemsokára itt az ölyves szezon és kigondoltam, hogy belesüllyesztem a lest a földbe. Mégiscsak jobb földközelből fotózni ezt a madarat, illetve a lest eredetileg is a földbe terveztem.
Egy kedves barátommal Zódor Balázzsal - akivel az itatót is készítettem, nagy köszönet a munkájáért -  kimentünk a helyszínre és elindítottuk a projektet. Az első nap csak ásással telt, voltak gyökerek, meg agyagos föld.



A második nap szintén mélyítés és ásás, valamint megvettük az OSB lapokat, amelyek a les oldalához kerülnek a földben. Kiszabadítottuk a lest a helyéről.




Harmadik nap szétkaptuk a lest és megerősítettük, a vázat belepróbáltuk a kiásott helyre, aztán felkerültek az OSB lapok az oldalára és a helyére tettük az egészet.






Negyedik nap a belső árnyékolók rögzítésével, az 'ajtó' felszerelésével, a tető megjavításával és szigetelésével, a kiásott föld ellapátolásával telt.





Szerencsére csak kisebb dolgok maradtak hátra, mint belső árnyékolók további rögzítése, nádborítás felújítása. Összességében tartalmas 4 félnapot dolgoztunk át, az eltervezett melóval végeztünk.
Tervezem, hogy az idén folyamatosan jelen leszek a lesben és az ölyveket lefotózom. Az itató is át fog kerülni egy másik helyre, talán a tájolását is megváltoztatom. De ezek csak hétvégéken lesznek megvalósíthatóak.

2015. október 4., vasárnap

Barcogás előtt

Már lassan 1 év is eltelik anélkül, hogy frissíteném a blogomat. Nem jut időm sajnos természetfotózni. Egy-egy alkalom azért előfordul. Egész pontosan kétszer sikerült idén elővennem a fényképezőgépem a természetben. Most a második lehetőségről lesz szó.
Közeledik nálunk a barcogás és ennek tudatában kilátogattam a tavalyi helyre - ahol az előző, majdnem 1 évvel ezelőtti posztom képanyaga készült. A barcogóhelytől 100 méterre van a helyi homokbánya. Itt rengeteg állatnyomot láttam. Ez egyfajta átkelőhely a tagok között, és több váltó található ott. Az állatnyomokból ítélve jó forgalom van erre.




Álcahálóm hónom alatt, kisszék a kezemben, másikban a fényképezőgép és vártam a kereszteződésben. Az idő nagyon kellemes volt, sőt, olyannyira sütött a nap, hogy 10 perc álldogálás után le akartam vetni a pulóveremet. Egyébként is kihalt minden, nincs semmi nesz, nem zavarok meg semmit. Letettem a széket és rádobtam az álcahálót. Kezdeném lehúzni a cipzárt a pulóverről, amikor felnézek és egy dám bika szalad át előttem. Pillanat alatt kezemben a fényképezőgép és próbáltam mozdulatlanul állni. Ez sikerült is kisebb-nagyobb sikerrel, mert nem riadt meg tőlem, csak nézett rám, forgolódott, majd elbújt egy bozótban és úgy lesett tovább. Ám később csak gyanús lehettem ott az út közepén, mert pár perc után elszaladt. A mai napra szánt képkockák elkészültek. Ezután még tettem kísérletet a barcogóhely újbóli  meglátogatására, de már nem termett babér számomra és elindultam haza.




A táj is elég megkapó volt néhol.