2016. január 31., vasárnap

Nyíres lesen

2016.01.30.
Robival egy hirtelen jött telefonváltás után kimentünk a helyi Nagyerdőbe. Mivel elég korán érkeztünk, lehetőségünk volt felülni a Nyíres lesre, ahonnan pár vadat fényképezhettünk. Köd volt és színtelen volt minden. A képeim szinte már festményszerűek. A köd nem oszlott el, csak mikor már elhagytuk a lest és vad híján szelfiztünk.






Szelfikirály

Szép volt a ködön áthatoló napfény, sajnos vad nem volt.

2016.01.31.
A mai reggel Nellivel vágtunk a Nagyerdőnek és az ismert útvonalat jártuk be. Útközben gyenge fénynél egy dámvadra lettünk figyelmesek és ő is ránk. 4-5 percig farkasszemet néztünk, közben pózolt az út közepén, utánozott minket. A versenyt mi nyertünk, feladta és elvágtatott.



Nelli

Úticélunk a tegnapi Nyíres les, ahol egy bő fél órát töltöttünk el. Ma már jobbak voltak a fények a tegnapihoz képest, az ideálistól még ez is távol van. Köd sehol és dámok sem. Viszont egy kisebb őz rudli a szórón lakomázott. Néha összeugrottak játékból. Pár kép róluk.












2016. január 24., vasárnap

Vaddisznók

A mai cserkelésem fénypontja a helyi Nagyerdőben kétségkívül a vaddisznók voltak. Ugyanis ezek gyors mozgású és ritkán látható állatok számomra.
Tegnap este leesett pár centiméter hó, ma pedig a hóálca ruhámat terveztem felvenni. Emlékszem, hogy anno, 3 éve milyen jól vizsgázott. Kiérkezésem és beöltözésem után nem sokkal találkoztam a terület kezelőjével és vele vendégvadászokkal, aki nagyon udvariasan felvilágosított a területről és az éppen folyó vadászatról. Megegyeztünk, hogy csak az úton fogok fényképezni, nem cserkelek benn a tagban.
Az első találkozásom a disznókkal egy véletlen folytán sikerült. Majdnem elestem, ahogy a hó alatt megfagyott jégre léptem és akaratlanul hátra fordultam az egyensúlyom helyreállása után. Pont akkor ketten váltottak át egyik tagból a másikba, de fel sem emelhettem a fényképezőgépemet, már eltűntek a szemem elől. Folytattam utam a tavalyi új út helyszínére és közben összefutottam pár vaddal.


Második találkozásom a disznókkal itt történt. Megálltam, mert hallottam valami zajt. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy felfigyeljek rá. Forogtam jobbra-balra, aztán egyszer csak kifutott az útra a konda. Az első disznó egy pillanatra állt csak meg, majd továbbfutott. A többiek megállás nélkül követték őt. Voltak vagy 6-7-en. Ez a pár kép sikerült róluk. Amennyire hirtelen jelentek meg, olyannyira hirtelen tűntek el.



Az célterülethez érve észrevettem a távolban egy őzet. Nagyjából az úton haladt, hol a kerítés mellett, hol a fenyves szélén. Észrevehető volt, hogy sokat tartózkodik a kerítéshez közel. Kiderült, hogy a vadkizáró kerítés másik felén egy másik őz van. Az út elején a kerítés egy helyen lyukas, itt juthatott be az. A kerítés mögötti őz ugrált, hogy kijusson, és meglehetősen magasra is, de nem sikerült átugornia a kerítést. Az innenső őz pedig egy idő után beballagott a fenyvesbe.


2016. január 17., vasárnap

Januári meleg nap

Mivel most van az ölyvfotózás ideje, ismét kimentünk Nellivel, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg - gondoltuk mi. Telepítettem új beszállókat az előzőek helyére, azt is le kellene ellenőrizni. Az egyik beszállóra feltűztünk egy jókora darab csirkefarhátat, a többi eleséget a szokásos helyre, a fatönk melletti kis mélyedésbe rejtettük. Vártunk. Az idő most szokatlanul meleg lett, amit az ölyvek úgy jelezek, hogy szinte fel sem tűntek. Aztán mégis, minden előjel nélkül a hátunk mögül landolt a beszállóra egy madárka. Eleinte kicsit tétovázott, hogy hogyan is fogjon hozzá a felszúrt húsnak, hiszen nem éri el sehogy sem, de sokat nem vacillált, ráugrott és a karmával lerántotta a földre. Onnan meg felkapta és már nem is láttuk. Az egész pár másodperc volt. Ennyi jutott mára belőle.


Egy ilyen madárnak mindig van kísérője varjak vagy szarkák személyében. A kitett eleségek a szarkák figyelmét is felkeltik, hiszen mindenevő. Élénk cserregéssel hívják egymást a területre.



Az új beszállók jól vizsgáztak, habitus fotók készülhettek a madarakról. Ha az idő lehűl az évszaknak megfelelően, akkor a következő hónapot is az ölyvek fotózásával tölthetjük.

2016. január 8., péntek

Récék a Csónin

Végre hó és hideg. A helyi Csónakázótavon mintegy 200 réce lakik. A nap már lemenőben, a récék pedig fejüket a szárnyuk alá dugva pihennek.




2016. január 3., vasárnap

Ölyvek Újévben

Nem sokkal az őzes cserkelésünk után már az járt a fejünkben Nellivel, hogy még ebben a pár napban, míg szünetünk van, ölyveket fényképezzünk. A lesem adott, csirkefarhátam van és Nelli is hozott csirke belsőségeket. A tegnapi napra időzítettük, viszont az ölyvek nem. Így kimentünk 2-3 órára a mai nap is. Nem terveztünk korai kimenetelt, mert hamar hidegnek érezzük az időt ücsörögve a lesben. Dél előtt mentünk ki fél órával, szerencsénkre találkoztunk vadászokkal, akik fogolyra, fácánra és szajkóra vadásztak, és már éppen végeztek. Azért szerencsénkre, mert éhesen jöttek vissza a területükre az ölyvek. Kb. 1 órát ültünk tétlenül, mikor elkezdtük kortyolni a meleg teát, hogy ne fázzunk annyira. Természetesen megjelent az első ölyv. Rögtön a farhát mellett landolt, mi meg csak néztünk egymásra teával a kézben. A hirtelen mozdulatunktól kicsit megriadt, elszállt a közeli beszállóra, majd vissza a farháthoz. 2-3 percig élveztük a jelenlétét, az alatt felmérte a kaját, pózolt és elrepült. Egy szarka maradt a helyében.




10 percre rá megjelent egy másik ölyv, aki eddig a fán ücsörgött. Hatalmas étvágya volt. Először a csirkefarháttal kezdte, majd jöttek a mai és tegnapi belsőségek sorban. Bő fél órát láthattuk a lakmározását, pózolását.




Időközben a harmadik ölyv is részt akart venni az ebédből. Sikerült a beszállóra landolnia, de valamiért nem mert leszállni a földre és hamar elrepült.

Úgy érzem, hogy nagyon jól indul ez az év. Új barátra tettem szert és olyanokat fényképeztünk, amiket szerettünk volna. Remélem minden kívánságunk így teljesül!