2016. január 17., vasárnap

Januári meleg nap

Mivel most van az ölyvfotózás ideje, ismét kimentünk Nellivel, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg - gondoltuk mi. Telepítettem új beszállókat az előzőek helyére, azt is le kellene ellenőrizni. Az egyik beszállóra feltűztünk egy jókora darab csirkefarhátat, a többi eleséget a szokásos helyre, a fatönk melletti kis mélyedésbe rejtettük. Vártunk. Az idő most szokatlanul meleg lett, amit az ölyvek úgy jelezek, hogy szinte fel sem tűntek. Aztán mégis, minden előjel nélkül a hátunk mögül landolt a beszállóra egy madárka. Eleinte kicsit tétovázott, hogy hogyan is fogjon hozzá a felszúrt húsnak, hiszen nem éri el sehogy sem, de sokat nem vacillált, ráugrott és a karmával lerántotta a földre. Onnan meg felkapta és már nem is láttuk. Az egész pár másodperc volt. Ennyi jutott mára belőle.


Egy ilyen madárnak mindig van kísérője varjak vagy szarkák személyében. A kitett eleségek a szarkák figyelmét is felkeltik, hiszen mindenevő. Élénk cserregéssel hívják egymást a területre.



Az új beszállók jól vizsgáztak, habitus fotók készülhettek a madarakról. Ha az idő lehűl az évszaknak megfelelően, akkor a következő hónapot is az ölyvek fotózásával tölthetjük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése