2016. január 24., vasárnap

Vaddisznók

A mai cserkelésem fénypontja a helyi Nagyerdőben kétségkívül a vaddisznók voltak. Ugyanis ezek gyors mozgású és ritkán látható állatok számomra.
Tegnap este leesett pár centiméter hó, ma pedig a hóálca ruhámat terveztem felvenni. Emlékszem, hogy anno, 3 éve milyen jól vizsgázott. Kiérkezésem és beöltözésem után nem sokkal találkoztam a terület kezelőjével és vele vendégvadászokkal, aki nagyon udvariasan felvilágosított a területről és az éppen folyó vadászatról. Megegyeztünk, hogy csak az úton fogok fényképezni, nem cserkelek benn a tagban.
Az első találkozásom a disznókkal egy véletlen folytán sikerült. Majdnem elestem, ahogy a hó alatt megfagyott jégre léptem és akaratlanul hátra fordultam az egyensúlyom helyreállása után. Pont akkor ketten váltottak át egyik tagból a másikba, de fel sem emelhettem a fényképezőgépemet, már eltűntek a szemem elől. Folytattam utam a tavalyi új út helyszínére és közben összefutottam pár vaddal.


Második találkozásom a disznókkal itt történt. Megálltam, mert hallottam valami zajt. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy felfigyeljek rá. Forogtam jobbra-balra, aztán egyszer csak kifutott az útra a konda. Az első disznó egy pillanatra állt csak meg, majd továbbfutott. A többiek megállás nélkül követték őt. Voltak vagy 6-7-en. Ez a pár kép sikerült róluk. Amennyire hirtelen jelentek meg, olyannyira hirtelen tűntek el.



Az célterülethez érve észrevettem a távolban egy őzet. Nagyjából az úton haladt, hol a kerítés mellett, hol a fenyves szélén. Észrevehető volt, hogy sokat tartózkodik a kerítéshez közel. Kiderült, hogy a vadkizáró kerítés másik felén egy másik őz van. Az út elején a kerítés egy helyen lyukas, itt juthatott be az. A kerítés mögötti őz ugrált, hogy kijusson, és meglehetősen magasra is, de nem sikerült átugornia a kerítést. Az innenső őz pedig egy idő után beballagott a fenyvesbe.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése