Az elmúlt napok mozgalmasak voltak. Családi programok, húsvét, de jutott egy kis idő a fényképezésnek is. Az elmúlt szombaton kilátogattunk Nelliékkel a Gógányra természetesen őzet fotózni. Épphogy letettük az autót, a közelben levő nyiladékból váltott ki egy bak. Délután fél 6, a nap szépen sütött, de láthatóan lemenőben volt már. Mi mozdulatlanul álltunk az út mellett, Nelli szinte feküdt - ahogy kell. A bak a szemközti vetésre igyekezett. 1-2 perc alatt meglőttük ezt a sorozatot.
Mivel most van a fácánoknál a dürgés ideje, mi is összefutottunk egy kakassal.
Alapvetően úgy indultam ide, hogy egy szép, naplementés, ellenfényes őz képet akarok készíteni. Ennek nem volt akadálya, pár rudlit láttunk a Gógányon. Meg is kezdtük a cserkelést, de valami miatt az utolsó pillanatokban az egyik őz riasztott. Jól bent jártak a lápréten, oda nem követtük őket.
Körülnézve láttunk egy termetes bakot nekünk háttal feküdni. Szemben vele a nap, nekünk csak mögé kell lopózni, hogy elkészülhessen a kép, amiért jöttem. Jó dolog a kúszás, de nem kényelmes. Mi nem úgy vagyunk felépítve, hogy hosszútávon kúszva közlekedjünk. Vagy csak edzés kérdése? Rengeteget kúsztunk az előző rudlihoz, mégsem jártunk sikerrel. Most addig lopakodunk kétlábon, amíg lehet.
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik - tartja a mondás. Hát, eltört. Tényleg elég közel kerültünk hozzá kétlábon, amikor hátrafordult. A hirtelen lehasalásunktól azonnal megriadt és elszaladt messzire, hogy ott pózoljon nekünk. Huss, elszaladt a lehetőség.
Nem is erőltettük a dolgot tovább, a fények is rohamosan fogynak, elindultunk haza. Ahogy ballagunk vissza egy kispécizett Lada felturbózott hangjára lettünk figyelmesek. Fiatalok ralliztak ahhoz a tóhoz, aminek magas partfala van a lápréten. Érkezésük egy szürke gémet zavart meg, és egy letisztított agancsú bakot. A bak a hangzavar forrását figyelte, a mozgó jármú elvonta a figyelmét, mi pedig megkíséreltünk közel jutni hozzá. A bak egy idő után elindult irányunkba és minket megkerülve elfutott. Ennyi jutott erre a pár órára.
Úgy érzem, az őz projekt kezd kifáradni nálam. Figyelmem egyre jobban a felújított madáritatómra és a visszatérő madaraknak kihelyezett költőládáimra összpontosul . De erről egy másik alkalommal fogok írni.
Mivel most van a fácánoknál a dürgés ideje, mi is összefutottunk egy kakassal.
Alapvetően úgy indultam ide, hogy egy szép, naplementés, ellenfényes őz képet akarok készíteni. Ennek nem volt akadálya, pár rudlit láttunk a Gógányon. Meg is kezdtük a cserkelést, de valami miatt az utolsó pillanatokban az egyik őz riasztott. Jól bent jártak a lápréten, oda nem követtük őket.
Körülnézve láttunk egy termetes bakot nekünk háttal feküdni. Szemben vele a nap, nekünk csak mögé kell lopózni, hogy elkészülhessen a kép, amiért jöttem. Jó dolog a kúszás, de nem kényelmes. Mi nem úgy vagyunk felépítve, hogy hosszútávon kúszva közlekedjünk. Vagy csak edzés kérdése? Rengeteget kúsztunk az előző rudlihoz, mégsem jártunk sikerrel. Most addig lopakodunk kétlábon, amíg lehet.
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik - tartja a mondás. Hát, eltört. Tényleg elég közel kerültünk hozzá kétlábon, amikor hátrafordult. A hirtelen lehasalásunktól azonnal megriadt és elszaladt messzire, hogy ott pózoljon nekünk. Huss, elszaladt a lehetőség.
Nem is erőltettük a dolgot tovább, a fények is rohamosan fogynak, elindultunk haza. Ahogy ballagunk vissza egy kispécizett Lada felturbózott hangjára lettünk figyelmesek. Fiatalok ralliztak ahhoz a tóhoz, aminek magas partfala van a lápréten. Érkezésük egy szürke gémet zavart meg, és egy letisztított agancsú bakot. A bak a hangzavar forrását figyelte, a mozgó jármú elvonta a figyelmét, mi pedig megkíséreltünk közel jutni hozzá. A bak egy idő után elindult irányunkba és minket megkerülve elfutott. Ennyi jutott erre a pár órára.
Úgy érzem, az őz projekt kezd kifáradni nálam. Figyelmem egyre jobban a felújított madáritatómra és a visszatérő madaraknak kihelyezett költőládáimra összpontosul . De erről egy másik alkalommal fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése