Onnan kezdem, hogy április elejére elkészült három saját készítésű költőodúm. Örültem neki, hogy teszek valamit az érkező madarakért. A, B, és D típusú költőodút készítettem, hátha búbos banka is megtisztel és fényképezhetem. Egyet, a legnagyobbat a bankának egy beton gerendára helyeztem, amely egykor egy kerítés tartóoszlopa volt. A másik kettőnek leástam akácoszlopokat a földbe és azokra telepítettem jól látható helyre az itatóm környékén. Annyira jól látható helyre került, hogy ezen a héten háromból kettő eltűnt. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem fogok egy madarat sem látni költeni benne, mert leszerelték és elvitték. Ha nyugtatgatni akarom magam, akkor arra gondolok, hogy talán jobb helyre kerül, mint itt lett volna... Na, mindegy.
Pár kép róluk.
Másfelől tovább cserkelem az őzeket. Az előző bejegyzés 15 lépés távolsága 5 híján összejött ma is. A Gógányra igyekeztem, de előtte benéztem a fiatal akácos soraiba. Kiérve az akácos szélére, vadnyulakat láttam kergetőzni, játszadozni. Aztán a magasra nőtt gabonából egy őzbak emelkedett ki, majd még kettő suta. Mozdulatlanul álltam, ruházatom rejtő színei elég jók, így nem zavartam meg őket és visszafeküdtek. Ugyanazt játszottam el, mint legutóbbi alkalommal, de most egy helyett három őzzel. A bak könnyen beazonosítható volt kiálló agancsával, de a két suta igazán meglapult. 20 lépésre értem közel hozzájuk. Stabilan ülő pozícióban vártam. Mindig hátizsákkal indulok ki a terepre, de azt menet közben elrejtem, hogy ne zavarjon kúszáskor. Épphogy elnézek a táskám irányába, hogy biztonságban tudjam, mikor visszafordulva már az álló sutát látom magam előtt. 20 lépés távolság azért már annyira közel van, hogy megriadjon, ezért futásnak eredt, a bak mellé érve megálltak egy pillanatra. A harmadik őz berohant az akácosba és onnan riasztott.
Délelőtt fél tíz és meg volt a napi akció. Irány a Gógány. A lucernáson keresztül vágtam át, hogy ne kelljen kerülnöm. Kiérve a szélére visszafordultam és látom, hogy egy bak ácsingózik a rét közepén, majd fekhelyet igazít és lefekszik. Hát, akkor ő lesz a következő célpont. Jó pár lépést kellett tennem felé, hogy megtaláljam az agancsát kirajzolódni a zöld növényzetből. Hozzá is sikerült közel kerülnöm. A zárhangra figyelmes lett, egy picit bámult, majd elrohant.
Ez a második alakalom, de az utolsó is, hogy nem tettem fel a vázra a védőtokot, így nincs, ami a zárhangot lefojtotta volna. Az pedig elriasztja az állatot.
Figyelmem a távoli repcére irányult. Egy újabb bakot fedeztem fel benne. Elindultam felé és meg is találtam helyette egy fiatal, barkás agancsú bakot.
3 km-t mozogtam 2,5 óra alatt, amiből másfél órát töltöttem egy helyben. Látszik, hogy kétszer is elindultam a Gógány felé, de mindig visszafordultam a közeli, jobb csali reményében.
Pár kép róluk.
Másfelől tovább cserkelem az őzeket. Az előző bejegyzés 15 lépés távolsága 5 híján összejött ma is. A Gógányra igyekeztem, de előtte benéztem a fiatal akácos soraiba. Kiérve az akácos szélére, vadnyulakat láttam kergetőzni, játszadozni. Aztán a magasra nőtt gabonából egy őzbak emelkedett ki, majd még kettő suta. Mozdulatlanul álltam, ruházatom rejtő színei elég jók, így nem zavartam meg őket és visszafeküdtek. Ugyanazt játszottam el, mint legutóbbi alkalommal, de most egy helyett három őzzel. A bak könnyen beazonosítható volt kiálló agancsával, de a két suta igazán meglapult. 20 lépésre értem közel hozzájuk. Stabilan ülő pozícióban vártam. Mindig hátizsákkal indulok ki a terepre, de azt menet közben elrejtem, hogy ne zavarjon kúszáskor. Épphogy elnézek a táskám irányába, hogy biztonságban tudjam, mikor visszafordulva már az álló sutát látom magam előtt. 20 lépés távolság azért már annyira közel van, hogy megriadjon, ezért futásnak eredt, a bak mellé érve megálltak egy pillanatra. A harmadik őz berohant az akácosba és onnan riasztott.
Délelőtt fél tíz és meg volt a napi akció. Irány a Gógány. A lucernáson keresztül vágtam át, hogy ne kelljen kerülnöm. Kiérve a szélére visszafordultam és látom, hogy egy bak ácsingózik a rét közepén, majd fekhelyet igazít és lefekszik. Hát, akkor ő lesz a következő célpont. Jó pár lépést kellett tennem felé, hogy megtaláljam az agancsát kirajzolódni a zöld növényzetből. Hozzá is sikerült közel kerülnöm. A zárhangra figyelmes lett, egy picit bámult, majd elrohant.
Ez a második alakalom, de az utolsó is, hogy nem tettem fel a vázra a védőtokot, így nincs, ami a zárhangot lefojtotta volna. Az pedig elriasztja az állatot.
Figyelmem a távoli repcére irányult. Egy újabb bakot fedeztem fel benne. Elindultam felé és meg is találtam helyette egy fiatal, barkás agancsú bakot.
3 km-t mozogtam 2,5 óra alatt, amiből másfél órát töltöttem egy helyben. Látszik, hogy kétszer is elindultam a Gógány felé, de mindig visszafordultam a közeli, jobb csali reményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése